A személyközpontú megközelítés (Rogers) számomra nem csupán módszer, hanem hozzáállás: empátia, a feltétel nélküli elfogadás és az őszinte kapcsolódás mély tisztelete. Úgy gondolom, hogy a belső folyamatok akkor indulhatnak el a rendeződés felé, amikor valaki valódi, ítéletmentes figyelemmel fordul felénk.

Munkám során mindig az embert nézem, nem a módszert. Mivel mindenki egyedi és megismételhetetlen, természetesen a támogatás módja is ehhez igazodik, az illető történetéhez, tempójához és személyiségéhez.

A segítő beszélgetések során együtt tesszük átláthatóbbá a nehéz érzéseket és a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat és felfedezhetjük azokat az ismétlődő mintázatokat, amelyek eddig nehezítették az életét. A közös munka során új nézőpontokat találunk, amelyekből a korábban túl nagynak tűnő nehézségek már érthetőbbé, elfogadhatóbbá és alakíthatóbbá válnak. Célom, hogy segítsek közelebb kerülni ahhoz az egyensúlyhoz, amely minden emberben ott van, akkor is, ha olykor eltávolodunk tőle. A támogatás során segítek más szemszögből ránézni az elakadásokra és felismerni azokat az irányokat, amelyekben valódi változás indulhat el.

A mentálhigiénés szemlélet szerepe elsősorban a prevencióban és az érzelmi egyensúly helyreállításának támogatásában rejlik: rálátást, megértést és átkeretezést ad, új utakat nyit önmagunkhoz. Kiegészíthet vagy előkészíthet más segítő folyamatokat is- ugyanakkor önmagában is teljes értékű kísérés lehet bárki számára, aki tisztábban szeretne látni, eligazodni, működni az életében.

Hiszem, hogy mindenkiben ott van a képesség a növekedésre, gyógyulásra és a belső átalakulásra. Az én feladatom az, hogy ebben a folyamatban jelen legyek-szeretettel, hitelességgel és mélységgel.