Sokan teszik fel ezt a kérdést, amikor először megfordul a fejükben, hogy segítséget kérjenek. Teljesen érthető gondolat. Valóban igaz, hogy senki nem tudja helyettünk megoldani az életünk nehéz helyzeteit. A döntéseket nekünk kell meghoznunk, a változáshoz szükséges lépéseket nekünk kell megtennünk. Mégis, attól, hogy valaki nem oldja meg helyettünk a problémát, még nagyon sokat tud segíteni abban, hogy más szemszögből lássunk rá.
Sokan gondolják, hogy erre ott vannak a barátok, a párunk vagy a családtagjaink. Egy jó barátnő, egy szerető társ vagy az édesanyánk valóban hatalmas támaszt jelenthet. Meghallgatnak, együtt éreznek velünk, sokszor velünk sírnak. Ez a közelség és érzelmi bevonódás azonban éppen az, ami miatt nem tudnak teljesen pártatlanok maradni. A történetünk részévé válnak, a mi szemüvegünkön keresztül nézik a helyzetet, és sokszor – teljesen természetesen – megerősítik azt a nézőpontot, amit mi is képviselünk.
Egy segítő szakember más szerepben van jelen. Nem azért, mert ne lenne empatikus, vagy ne érintené meg egy-egy történet, hanem mert a feladata az, hogy megtartsa azt a szakmai távolságot, amely lehetővé teszi a tisztább rálátást. Nem fog velünk „összesírni”, mert ha teljesen bevonódna, már nem tudna valóban segíteni. Ehelyett tükröt tart, kérdez, segít észrevenni azokat a mintákat, amelyeket talán mi magunk már észre sem veszünk.
Gyakran előfordul, hogy ugyanazokat a köröket futjuk. Ismételjük a mondataikat, újra és újra belekerülünk hasonló konfliktusokba, és közben azt érezzük, hogy valami mégsem változik. Ilyenkor nem gyengeség segítséget kérni. Nem betegségről van szó, nem feltétlenül igényel orvosi beavatkozást vagy gyógyszert. Sok esetben elegendő néhány beszélgetés egy segítő szakemberrel, aki segít új perspektívát találni, esetleg átkeretezni egy történetet. Ami addig fenyegetőnek, megoldhatatlannak tűnt, az egy másik nézőpontból már kezelhetőbbé válhat.
Ezekben a beszélgetésekben nemcsak az aktuális helyzet kap új megvilágítást, hanem olyan kérdezési és gondolkodási módok is elsajátíthatók, amelyek a későbbiekben is kapaszkodót jelenthetnek. Amikor nehéz helyzetbe kerülünk, hajlamosak vagyunk beszűkült módon látni a világot, mintha egyetlen „csövön” keresztül néznénk. Ilyenkor minden fekete vagy fehér, nincs átmenet, nincs más lehetőség. A közös munka során azonban megtanulható, hogyan tágítsuk ki ezt a látómezőt, hogyan vegyük észre az árnyalatokat, és hogyan változtassunk a saját hozzáállásunkon – még akkor is, ha a körülmények nem azonnal változnak meg.
Nem minden konfliktust tudunk megoldani, és nem minden helyzet felett van teljes kontrollunk. A saját reakcióink, döntéseink és nézőpontunk felett azonban igen. És sokszor már ez a felismerés is jelentős megkönnyebbülést hoz.
Ha te is azt érzed, hogy túl sokszor ismétlődnek ugyanazok a minták az életedben, vagy szeretnél tisztábban látni egy számodra fontos helyzetben, érdemes lehet adni egy esélyt a beszélgetésnek. Nem azért, mert egy idegen megoldja helyetted, hanem mert együtt könnyebb megtalálni azt a nézőpontot, amely közelebb visz a saját megoldásodhoz. Ha úgy érzed, megszólított ez az írás, szeretettel várlak egy beszélgetésre, ahol valóban Rólad lehet szó.
